Amikor a szalon szót a Vadnyugattal kapcsolatban halljuk, mindenkinek felfegyverzett, whisky-t iszogató banditák jutnak az eszükbe. Ez lehet, hogy részben igaz, viszont ezek voltak azok a helyek, ahol az első pókerkedvelők találkozgatni szoktak.
Az első szalon 1822 táján, Colorado és Utah államok határán volt megnyitva. Az első szalonok tényleg nem hasonlítottak a mai kaszinókhoz, inkább azt a célt szolgálták, hogy katonák pihenjenek bennük, vándorkereskedők itt kötötték meg üzleteiket. És minél népesebbé kezdtek válni a Vadnyugat városai, annál jobban nőtt a bevétel, és vele együtt a kínálat is.
1860 körül, amikor a szalonokat elérte a kártyaimádat, megszaporodtak a pókerezni vágyó látogatók különböző csoportjai. Igazán sokszínű társaság volt ez, gazdag üzletemberektől kezdve a katonákon és bányászokon át, egészen a vasúti alkalmazottakig. A kedvenc italuk a Cactus Wine (tequila és tea keveréke) és a Mule Skinner (whisky és fekete áfonyából készült likőr keveréke) voltak. Az urak szórakoztatásáról hajadonok, saját feleségeik, vagy a helyi táncosnők, az ún. szalonhölgyek gondoskodtak. A szalonhölgyek munkája abból állt, hogy beszélgettek a vendégekkel, énekeltek nekik és táncoltak velük, stb. A férfiak között gyakran történtek félreértések, amik néha halállal is végződtek. A félreértések okai általában a vélt vagy valós sérelmek és csalások voltak, vagy egyszerűen csak a tisztelet kivívása volt a cél.
A kártyajátékok iránti szenvedély elterjedésének köszönhetően minden szalon elkülönített egy termet csak a játékosoknak, akik így nyugodtan játszhattak. Megjelentek a csak szerencsejátékra szakosodott szalonok is. Ezek a helyek nagyban különböztek a többi más típusú, például bowling vagy „just drinking” szalonoktól.
A kártyacsaták egyre több érdeklődőt vonzottak, így a kíváncsiskodókból és a nézőkből sem volt hiány. Azokban az időkben az asztaloknál kizárólag amerikai játékosokat találhattunk. Másoknak tilos volt a belépés. Egy történet szerint az egyik szalonban egy ázsiai játékos is játszani szeretett volna. Helyben lelőtték.
A játéktermek tulajdonosai gyakran banditák voltak, mint pl. Wild Bill Hickok, Bill Tilgman, Wyatt Earp, Bat Masterson, Doc Holiday és még sokan mások. A többségük fanatikus játékos is volt. És egyiküknek ez is volt a végzete. Wild Bill Hickokot egyik játékostársa, Jack McCall lőtte le. Az asztaloknál megnövekedett haláleseteknek köszönhetően néhány szalonban bíróság is működött, ami a játék során keletkezett konfliktusokat hivatott kivizsgálni. De idővel ez sem volt elég hatásos, és az embereket egyre nyugtalanította a megnövekedett erőszakos cselekedetek száma. Ez is hatással volt arra, hogy később, a szalonokban történő kártyajátékokkal kapcsolatban, megszorító intézkedéseket vezettek be.
Szalon Coloradoban 1890 körül
Szalon Denverben– 1895
2. Ne tegyen megjegyzéseket vallási, faji, etnikai vagy nemi alapon más felhasználókra.
3. Ügyeljen a szóhasználatra és kerülje a zavaró, agresszív, vulgáris, obszcén, hangulatkeltő megjegyzéseket.
4. Tartsa tiszteletben a törvényt. Ne írjon jogszabályba ütköző vagy jogszabálysértésre buzdító bejegyzést.
5. Kerülje a “spamelést”. Kérjük ne írja be ugyanazt a hozzászólást több helyre.
6. Ne hírdessen. Ternészetesen a témához tartozó nem kereskedelmi célú weboldalakat említheti, ha ezek a véleményéhez tartoznak.
7. Tartsa be a nyelvi előírásokat és csak magyarul kommentáljon. Angol nyelvű idézetek és szakszavak használata megengedett.
8. Tilos mások személyes adatainak közzététele az érintettek beleegyezése nélkül.
9. Maradjon a témánál. Kérjük ne közöljön a témától eltérő kommenteket.
10. Tilos a moderátor által törölt hozzászólások visszamásolása, vagy az azokból idéző bejegyzések, esetleg az azt kritizáló, sértő megjegyzések.
11. Tilos privát pókerversenyek jelszavának lérése és közzététele.