David "Chip" Reese

Gimnáziumi és egyetemi évei során a póker és a többi kártyajáték háttérbe szorult, az amerikai futball töltötte ki idejének nagy részét. Dartmouth-ban diplomázott közgazdaságtanból, majd jelentkezett a Stanford jogi karára, ám az iskola felé tartva megállt Las Vegasban, és pár nap alatt 400 dollárból 60 ezret csinált. Telefonon kilépett munkahelyéről, és megkérte egy barátját, hozza el neki ingóságait lakásából. Szó szerint nem lépett ki a városból. Las Vegas lett az élete. Itt élt, játszott, és később kártyaterem-főnök lett a Dunes kaszinóban. Szüleinek csak egy év elteltével vallotta be, hogy nem a Stanford hallgatója, hanem profi pókerjátékos Vegasban.

A versenyzést nem tartotta hasznos tevékenységnek, habár három világbajnoki karkötőt zsebre tehetett. Mindig is azt vallotta, hogy készpénzes játékkal sokkal több pénzt lehet keresni. Így hát második WSOP sikere után abbahagyta a versenyzést, és a lehető legnagyobb alapú cash game-ekben vett részt. Később, gyermekei hatására (akik a TV-ben szerették volna apjukat viszont látni) ismét visszatért a versenyekhez, de továbbra sem ez jelentette számára a fő bevételi forrást. Doyle Brunson úgy nyilatkozott róla: „Ő a legjobb stud-játékos, akivel valaha játszottam."

Első két WSOP sikere 1978-ban és 82-ben volt, mindkettő stud-ban. A rá következő siker 2006-ig váratott magára: a világbajnokság történetének legnagyobb nevezési díjú versenyét, az 50 000 dolláros H.O.R.S.E. versenyt egy rekord hosszúságú párbaj után (több, mint 7 óra játék, és 286 leosztás) megnyerte.

Mivel „Chip" inkább készpénzes játékokkal kereste kenyerét, verseny-sikersztorikat nem lehet róla írni. Viszont cash game-ekből igen szép kis vagyont halmozott fel élete során.

A vég 2007. december 4-én érte álmában. Egyes források szerint tüdőgyulladásban, barátai szerint azonban egy korábbi gyomorbetegség okozta vérrög miatt hunyt el. Kiváló cash game játékos volt, neve a pókervilágban örökre fennmarad.