MTT Stratégia: A döntő asztal I., 9. rész

Amennyiben nem jönnek a jó lapok, ami könnyen elképzelhető, agresszívebben kell majd játszanunk. Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az összes asztaltársunk jó játékos! Ritkán fordul elő, hogy egy 1000 résztvevős versenyen a főasztalig jut egy ún. „fish“. Itt mindenki jó játékos, de nem egyforma típus. Valaki talán túl beleéli magát, valaki nagyon feszes, valaki agresszív. De jól játszanak. A főasztal 2 asztalból állt össze, a 2 asztal játékosai előtte 3 asztalon játszottak. Ez azt jelenti, hogy kevés játékosról van annyi információnk, amelyekből fel tudnánk állítani ellenük egy hatékony játékstílust. Az asztal játékstílusa fellazul, de nem lesz „őrült“. Mert mégiscsak nagy nyereményekért játszik mindenki. Minden egyes helyezéssel nagy összeggel ugrik a nyeremény. És pontosan ezért kell már rögtön az elejétől az ellenfeleket megfigyelni, ki, milyen stílusban játszik. Kevés kezet játszunk meg, az első 15 percben szinte egyet sem (a prémium lapokon kívül). Ennek van viszont előnye is. Ismét feszes játékosnak fogunk tűnni. Természetesen az eddig leírtak akkor érvényesek, hogy ha nem vagyunk chipleaderek vagy esetleg shortstackek. Abból indulunk ki, hogy zsetonjaink száma átlagos.

A 15 nem megjátszott kéz után nem a lapjainkat játsszuk meg, hanem a konkrét ellenfelet próbáljuk meg játszani. Valaki mániákus, valaki túl feszes. Ha a balunkon egy feszes játékos ül és előttünk mindenki dobott, emelhetünk olyan lapokkal is mint 97x, viszont ha a játékos nem feszes, hanem szuperlaza, akkor még az 5-5, A-10-szerű lapokkal sem szabad lopni próbálni. Válaszként kaphatunk egy all-int is, és akkor mit csinálunk? Dobunk... Feszes ellenfél ellen bátrabban kockáztathatunk. A döntő asztal mottója ez is lehetne: „Nem a lapjainkat játsszuk, hanem az ellenfeleket.“
Amennyiben még most sem tudjuk kategorizálni az ellenfeleket, főleg azokat, akikkel már előtte is egy asztalnál ültünk, akkor valószínűleg rosszul játszottunk. Nagy hiba! Mindig elemeznünk kell az ellenfeleket. Hogy mégis milyen játékosok az ellenfelek, azt meg tudjuk nézni a sharkscope.com vagy az officialpokerrankings.com oldalakon.
A döntő asztal fő feladata: Kiválasztani az áldozatot!
A zsetonjaink számának összehasonlítása az ellenfelekével az első dolog amit meg kell tennünk a főasztalnál. Az első áldozatnak a shortstacnek kell lennie. Senki sem akarja elsőnek elhagyni az asztalt. Viszont az első védekező all-in a shortstacktől várható, amivel könnyen ki is eshet. Természetesen a fizetési struktúrában is minden egyes kiesett játékossal feljebb lépünk. Viszont amikor a lapjaink azt mondják, hogy pénzt kell betenni, akkor ezt meg is kell tenni. Nem jobb olyan játékos ellen játszani, aki előtt több zseton is van, és ezeket meg is szerezhetjük? Ez azt jelenti, hogy a gyengébb játékost keressük, átlag zsetonszámmal – ő a mi áldozatunk.
A gyengébb játékos megtalálásában sokat segíthetnek a már említett oldalak. Nagyon sok információt találhatunk rajtuk az ellenfelekről. Kerüljük az olyan játékosokat, akiknek magas a ROI mutatójuk. Az ilyen játékosok nem először játszanak főasztalnál. Találunk viszont olyanokat is, akik a ROI szerint eddig nem sokat nyertek. Az ilyen ellenfelek nagy valószínűséggel először ülnek főasztalon, és jobban érdekli őket a fizetési struktúra, mint maga a játék. Ha egy ilyen játékos előtt sok zseton van, akkor tőlük meg lehet próbálni lopni, mert valószínű, hogy csak prémium lapokkal fognak játszani. Ugyanez érvényes az olyan játékosokra is, akik eddig $5 MTT-ket játszottak, és most egy $50K garantált verseny döntőjében vannak. Találkozhatunk még játékosokkal, akik sok pénzt nyertek, de alacsony a ROI mutatójuk. Ezek a játékosok tapasztaltak, de ugyanakkor szerencsejátékosok is. Sokkal gyakrabban adnak meg all-int, mert szinte az összes „coinflip“ szituációba belemennek.  Vigyázzunk az ilyennek, tőlük csakis erős lapokkal próbáljunk meg vakokat lopni.
A internetről szerzett információk mellett használjuk a verseny alatt készített jegyzeteinket is. Könnyen előfordulhat, hogy egy előtte alig észrevehető játékos a főasztalon egy szokatlan és logikátlan lépésre szánja rá magát. Teheti ezt félelemből vagy tapasztalatlanságból is. Az elején már említettük, hogy a főasztalon a játék inkább a flop előtt folyik, és kevés leosztás végződik a lapok bemutatásával. De még így is van lehetőség megtalálni a gyengébb játékosokat.
Példa 1:
750.000 zsetonnal ülő játékos 20.000/40.000/ante 2.000 vakoknál UTG pozícióból 120.000-ig emel. Mindenki dob, a nagyvak kivételével, aki 190.000-el all in megy. Az UTG dob. Ha valaki ilyet lát, akkor szinte biztos lehet benne, hogy az ilyen játékostól (UTG) sok zsetont lehet kihúzni, mivel nem érti a játékot. Az ilyen lehetőségeket ki kell használni.
Példa 2:
A következő probléma az ún. co-operation play nem megértése és alkalmazása. A nagyvak és mi, 5.000/10.000/ante 1.000 vakoknál 250.000 zsetonnal ülünk, a kisvak előtt 19.000. Mindenki dob, de mi az emelés helyett csak beszállunk J8 lapjainkkal. Tudjuk, hogy marginális lapok, de mi egy jelzést akarunk küldeni a nagyvak felé, hogy a segítségével ki akarjuk ejteni a kisvakot. A kisvak all-in megy, úgy, mint ahogy azt feltételeztük, viszont a nagyvak lapjait bedobja. Mi megadjuk, és veszítünk. A baj nem is ez, hanem az, hogy a nagyvak bedobta, és egyáltalán nem értette meg a helyzetet.