Hibás gondolkodás mikró téten

1. 18/16, 16/14, esetleg x/y mutatójú játékosnak kell lennem, hogy nyerő legyek ezen a szinten

Túl sok figyelem van fordítva a VPIP/PFR mutatóra, még akkor is, ha van egy elfogadható/elfogadhatatlan value range (lehet valaki nyerő játékos 12/10-es játékkal, de 95/2-es mutatóval sokkal nehezebb lesz). Sok játékos viszont nem is érti ezeket a számokat, nem foglakoznak velük.

Amikor pókerezni kezdtem, ugyanígy gondolkodtam. LAG (laza-agresszív) játékos szerettem volna lenni, 20/18-at játszottam, de nem azért, mert ez volt a nyerő, hanem azért, mert azt hallottam, hogy ez a pénz nyerésének legjobb módja. a/b játékról x/y-ra váltás helyett ajánlatos lenne az időt arra használni, hogy először megértsük, és tanuljunk azokból a helyzetekből, amelyeket az x/y játékkal teremtenénk. Nagy gondban leszünk, ha UTG pozícióból 22-vel emelünk, csak azért, mert csak így tudunk 20/18-at játszani, de játékunkból nem származik profit.

Az preflop x/y játék helyett számomra fontosabb, hogy tudjak a postflop szituációkhoz alkalmazkodni. Ha egy 10/8-as játékos hirtelen 20/18-ra vált, mert valahol ezt látta, a kezdetekben óriási postflop gondokkal fog küzdeni. Egyszerűen nem lesz elég tudása és tapasztalata, amikre egy jó laza játékosnak szüksége van.

2. Csak akkor hívni, amikor jó lapjaim vannak, nem elég. El kell kezdenem blöffölni.

Mikró téten a megnyert pénz nagy része value bet-ekből fog származni. A nagy és „vastag” hívásokból. A mikró téten játszók egyik legnagyobb hiányossága, hogy gyakran adnak meg. Az ellenfelek pénzének megszerzéséhez felé vezető út nem az, hogy most megtanítsunk benneteket dobni. Az egyetlen dolog, amire koncentrálnotok kell az, hogy hogyan tudjátok megtépázni az ellenfél számláját. Az a gondolat, hogy a póker kizárólag a blöffről szól, és nyereséges lehet lenni „air” lapokkal is, teljesen helytelen. A póker a megfelelő pillanatban meghozott helyes döntésekről szól. A mikró tét a tanulásról szól, ezért ne kövessétek el azt a hibát, hogy egy calling station típusú játékossal szeretnétek a 4. párját eldobatni. Ez a hiba sok pénzetekbe fog kerülni.

3. Ha 16 asztalon lehet játszani, akkor 24-en is!

Ha meg tudjuk duplázni az asztalok számát, és még így is 90%-os marad a winrate, akkor ezzel többet nyerünk majd. A legkisebb asztalokon az a dolgotok, hogy szokjátok meg a játékot és sajátítsátok el az alapokat. Több százezer leosztást játszani NL2-őn, NL4-en, nem a legjobb időtöltés.

Játsszunk annyi asztalon, amennyin még van időnk az összetett helyzetben is a helyes döntést meghozni és a többi asztalon nem futunk ki az időből. Sok asztalon való játéknál gyakori probléma az „autopilot” játék, ami során a játékos meggondolatlan döntéseket hoz meg. Ha kimagasló tudású játékos vagy, a sok asztal nem lesz gond, de ha viszont csak átlagos, nem leszel képes a helyes döntéseket meghozni autopilot módban.

Ha kevesebb asztalon játszotok, többet tudtok tanulni, jegyzeteket tudtok készíteni, ami később ki tudtok értékelni. Emlékezzetek arra, hogy nano és mikró téten a tanulás cél. NL10-en nem fogtok meggazdagodni, ahelyett, hogy 24 asztalon nyertek pár hamburgerre valót, inkább dolgozzatok azon, hogy jó játékosok legyetek.

4. Otthagyom az iskolát/munkámat/családomat és profi leszek

Sokan úgy kezdtünk bele a pókerbe, hogy egy napon profi játékosok leszünk, a legmagasabb téten vagy a WSOP-n fogunk játszani. A célok és az álmok remek dolgok, motiválni tudnak a siker felé vezető úton. Amit viszont sokan nem tudatosítanak, hogy a mindennapi grindelés nagyon megterhelő. A póker, más foglalkozással ellentétben, nagyon megterheli a pszichikát (gyors és komoly döntéseket hozunk, állandó akció, egy session alatt nincs idő hosszabb szünetekre, stb.). Idegölő lehet, hogy mindennapi kiadásaink pár coinflipen múlhatnak. A profi játékossá válás felkészülést igényel, és olyan szintű tudást, amivel egy kezdő játékos nem rendelkezik.

Én egy évig fontolgattam a döntést, amikor 2009 júniusában sikerült többet nyernem, mint a munkahelyemen kerestem. Jól alakult minden, otthagytam a munkámat és profinak álltam. Arra a sok pénzre gondoltam, amit teljes időben játszással nyerni fogok majd. Nemrég ért véget az a 250.000-es breakeven időszak, amit az akkori júniusi hotrun-om során még el sem tudtam képzelni, hogy létezik.

Néha arra gondolok, hogy elhamarkodtam a döntést, hogy profi leszek, de fel vagyok készülve a kiadásokra még akkor is, ha nem fog menni a játék. Ne bízzatok csak egyetlen projektben, főleg akkor ne, amikor ez a kiszámíthatatlan póker. Természetes, hogy nem rossz dolog akkor dolgozni, amikor az embernek kedve van, főnök nélkül, több szabadidővel. De azt is meg kell említeni, hogy megviseli az idegrendszert, ha nem tudunk kievickélni egy breakeven időszakból, vagy nem tudtuk teljesíteni a havi kitűzött célt. Ha azon gondolkodtok, hogy profinak álltok, beszéljétek ez meg valakivel, adjatok magatoknak elég időt a döntés meghozatalára, gondolkodjatok racionálisan.

5. Mi a fenére gondolt, hiszen nem így kellett volna játszania…basztard.

Ha le akarjuk győzni a fish-t, úgy kell gondolkodnunk, mint egy fish. Nem feltételezhetitek azt, hogy bizonyos helyzetekben mindenki úgy fog játszani, mint ti. Ez is egy komoly hiányosság. Az, hogy mi szettel emelünk egy veszélyes boardon, még nem jelenti azt, hogy egy fish is így fog játszani.

Ha egy „agyhalott” ellen fogunk pókerezni, le kell mennünk az ő szintjére. Példa: SS87 képzetlen, tudása 0, Joopjan 3-as szintű játékos. Joopjannak meg kell próbálnia egyszerű döntésekkel kihasználni a gyenge játékos hiányosságait. Nem próbálkozhat olyan move-okkal, amiket egy hozzá azonos szintű játékos ellen használna. A 0 tudású ellenfele szinte mindennel megad majd és elmegy a bemutatásig, mert végig azt fogja gondolni, hogy Joopjan csak blöfföl.

Nem szabad a halakat kifizetnünk, mert valószínűleg nem fognak blöff passz/emelni, és valószínűleg kétszer sem fogják ugyanezt blöffként eljátszani.